2018. november 16.

Biatorbágy környékén sétálva számtalan kisebb nagyobb kőfejtőre bukkanhatunk. Vannak, melyekből mára csupán egy gödör maradt, de találhatunk gyönyörűen síkra munkált, gigantikus mészkőfalakat is az erdő mélyén. Biának öt nagy bányája volt, a Bolha-hegyi kőfejtő impozáns méretével, titokzatos múltjával az egyik legizgalmasabb.



A Bolha-hegyről a 19. század közepétől kezdve külszíni fejtéssel termelték ki a puha szarmata mészkövet. Schafarzik Ferenc „A magyar korona országai területén létező kőbányák részletes ismertetése munkájában(1) 1870-re teszi a bánya nyitását. A mű keletkezésekor a katalógusban 1226b számmal jelölt kőfejtő 1904-ben még működött. Míg a sóskúti és etyeki bányák a székesfehérvári káptalan tulajdonában voltak, addig a biaiak világi birtokosoké. Például az Országház kőfejtő az 1900-as évek elején valószínűleg Sándor Móric gróf lánya, Pauline, azaz herceg Metternich Richárdné birtokában volt. Schafarzik leírása szerint a Bolha-hegyi kőfejtő tulajdonosai viszont biai telkes gazdák voltak.

A Bolha-hegyi bánya bérlője a huszadik század elején a budapesti Ney Ede volt. A Ney Ede és Társa kőfaragócég számos bányát birtokolt vagy bérelt Pest-Pilis-Solt vármegyében. A csillaghegyi Rókahegyen fekvő kőbányáitól a Duna partjáig kőszállító iparvasutat is épített 1897-ben.(2) Neve szinte minden nagyobb pesti vagy budai építkezésen feltűnt beszállítóként, legyen az a Danubius-kút(3), vagy akár az Országház(4). A Budai Királyi Palota újjáépítésekor (1896-1995) például cége 14 000 köbméter kőanyagot szállított és épített be.(5)

Durva mészkő
A szarmata mészkőnek is nevezett kő 12-13 millió éve, a középső-miocén korban keletkezett, amikor még tenger hullámzott ezen a területen. Szerkezete lyukacsos, durva felületű, gyakran foraminiferás, cerithiumos (csigás), gyéren homokszemes. Színe fehér, sárgás vagy barnásfehér. Jól fejthető, fűrészelhető, faragható, csiszolható alapanyag. A tömöttebb fajtái tartósabbak, szilárdságuk nagyobb. Fagyálló, de sajnos a szennyezett levegő szén-dioxid és kén-dioxid tartalma a levegő páratartalmával savvá alakulva oldja, pusztítja a felületét. Ilyenkor be is feketedik. Nem csak a helyi építkezéseknél volt népszerű, hanem a nagyvárosi épületek faragott köveinek, szobrainak népszerű alapanyaga is volt.
  • Térfogatsúly: 1,55 – 2,60 tonna/m3
  • Nyomószilárdság:150 – 600 kg/cm2
  • Hővezetési tényező: lambda 0,45 – 1,00
Hazai lelőhelyek
Budapest környéke: Budafok, Tétény, Érd, Bia, Sóskút, Páty, Zsámbék, Diósd
Börzsöny: Zebegény, Kemence, Bernecebaráti
Cserhát: Mátraszőlős
Soproni hegység: Fertőrákos, Margitbánya(6)

Bolha-hegyi szekérút
Évente átlagosan 5-600 köbméter 0,2-1,2 m3 nagyságú szarmata mészkövet termeltek ki. A kitermelt követ lovasszekéren szállították el. Az utak nyomvonalát ma már nehéz fellelni, csupán egy mélyen kijárt szekérút tanúskodik arról, hogy itt bizony nehéz járművek hordták a követ. Ez a szekérút tudomásom szerint jelenleg egyedülálló történelmi hagyaték. Északi irányba a Bolha-hegyen keresztül vezetett körülbelül 1,7 km-en keresztül Biáig. Sóskút irányába is el lehetett hagyni a bányát a mostani pecatavi Kertbarátok útja – Tó sétány útvonalon. A bányától a Kertbarátok útjáig vezető szakasznak viszont már nehéz nyomára bukkanni a dús növényzetben.



A bánya területén – az 1884-ben készült Bia és Torbágy települések királyi kataszteri térkép szerint – egy körülbelül 25 négyzetméteres kőház is állt. Innen nincs 80 méterre a Bányajji gémeskút, mely mellett ma is látható a gyönyörű, egy tömbből faragott itató, ahol a munkásokat kiszolgáló jószágok is csillapíthatták szomjukat.

A kőfejtés
A kőbe egy speciális, 10-15 kilós csákánnyal nagyjából 15-20 centi mély árkot vájtak, amit sámolásnak neveztek. Az árokban összegyűlt törmeléket egy kapa szerű eszközzel folyamatosan eltávolították. Általában 7-8 méteres szélességben művelték a megkezdett kőpadokat, padkákat. A padkák mélysége nagyjából 84-85 centi volt. Ebből a méretből csupán egy hasítással érték el az építőkő egységes méretét. Az így kialakított követ a falazáskor két ember a helyére tudta rakni, ezért ez egyfajta standard volt.
A körbevágott padkákat ezután felszakították, mégpedig úgy, hogy alsó lapján csákánnyal vízszintes lyukakat ütöttek, majd ezekbe vasékeket helyeztek. Az ékeket a padkán állva vasbunkóval addig ütötték, amíg a  kőtömb fel nem szakadt.
Több ember dolgozott egy csapatban, de a sámolást, fejtést mindenki önmaga végezte, csak a leszakított padka felemeléséhez hívták segítségül a csapat többi tagját.(6)
(Fotó: Tömbkőfejtés a Sóskúti mészkőbányában 1935 körül. Készítette: Csík Ferenc)

Légifotó a bányról 1965-ből (7)

A Bolha-hegy és a bánya ma már természetvédelmi terület, amit szép lassan visszafoglal a természet, miképp mindegyik biai kőfejtőt. A szarmata durva mészkövet ma már csak dekorációs célból használják, vagy olyan helyen, ahol fontos a hagyományőrzés. Ha valaki ilyen kőre vágyik, Sóskútról még beszerezheti, a Bolha-hegyre már csak kirándulni járhatunk.


Források:
(1) A magyar korona országai területén létező kőbányák részletes ismertetése
Írta: Schafarzik Ferencz dr.  M. K. Bányatanácsos, főgeológus
(2) Moór Attila: Csillaghegyi Kőszállító Iparvasút
(3) A Danubius-kút története
(4) Az új Országház : több szövegábrával és 60 mümelléklettel
(5) A HÉT  Politikai és irodalmi szemle    51/573  830 oldal (1900 december 23)
A BUDA I KIRÁLY I VÁRPALOTA
(6) Mednyánszky Miklós: "A harmadik követ vág... harmadik követ vág..."
A magyarországi kőbányászat és a népi kőépítészet története
(7) www.fentrol.hu Adatfelhasználási engedély szám: 39564.68446.1