2018. március 22.

Igen, az én nagymamám is tudta. Az üvegekbe lekvárt, befőttet vagy szörpöt tett el, a konzerves dobozokat a MÉH-be vitte, a papírral tüzelt, a szerves a komposztba ment. Gyermekkoromban alig volt szemetünk. Mindezt nem környezettudatosságból, hanem mert hitte, hogy a szemét is érték. Mára sokat változott a helyzet, amikor a csomagolóanyagot is becsomagoljuk, de egy csepp odafigyeléssel többet tehetünk, mint gondolnánk.

2017-ben 4224 tonna lakossági hulladékot szállítottak el Biatorbágyról. A népességi adatok figyelembevételével ez azt jelenti, hogy fejenként durván 320 kg szemetet termelünk évente.
Szemetünk zöme – körülbelül 80% – települési hulladék, lánykori nevén háztartási szemét, amit a kukába dobunk, és végül egy székesfehérvári lerakóban végzi. Szerencsére az utóbbi időkben kicsit javult a helyzet, mert egyre többen gyűjtjük szeparáltan a szemetet. Településünkön a Depónia Nonprofit Kft. a kommunális gyűjtés mellett havonta kétszer jön házhoz a szelektívért. Én pedig a hulladék után indultam megnézni, hova kerül, és miként történik a válogatás.

A Depónia Nonprofit Kft. Regionális Hulladékkezelő Telepe Biatorbágytól körülbelül 50 km-re, Székesfehérvár határában, a 811-es út mellett, Csala település közelében található. A Hulladékkezelő Telep 37 hektáron fekszik, ez körülbelül akkora terület, mint a Pecató településrész fele. A telepen Czentár Ottó Üzemeltetési osztályvezető és Polónyi Dóra PR vezető kalauzolt végig.

Először a régi 11 hektáros, használaton kívüli lerakó mellett elhaladva az aktív, 7 hektáros kommunális hulladékot befogadó telep felé kanyarodtunk. Jelenleg ide hozzák a szállítóautók a begyűjtött vegyes szemetet. A jól ismert kukásautók már a begyűjtés alatt tömörítik a hulladékot, így egy fuvarral 800-1000 ingatlant tudnak végigjárni. A lerakóból gázgyűjtő kutak vezetik ki a bomlás során keletkező metánt, amit helyben, egy kis gázerőműben villamos árammá alakítanak.

A gázerőmű a lerakó mellett
A Depónia Kft. évente 10000 tonna zöldhulladékot is gyűjt, amiből 374,3 tonna Biatorbágyról érkezik. Az alapanyagtól függően vagy komposztot készítenek belőle, vagy égetőműveket szolgálnak ki vele. A komposztálás előkészítésekor zsákostul darálják le az erre alkalmas zöldhulladékot, amit ezt követően prizma formában raknak le. A komposztálás az egyszerűbb nyílt, vagy a számítógép vezérelt levegőbefújásos, irányított zárt rendszerben történik. A nyílt rendszerből 3 hónap alatt, az zártból csupán 4 hét alatt kiváló komposzt készül. Az utolsó fázis a rostálás, amikor gyakorlatilag egy forgó szitán keresztül eltávolítják a műanyag zsákokat és a nem odavaló szemcseméretű maradékot. A komposzt minőségét, azaz a megfelelő szerves tartalmat folyamatosan vizsgálják, a kész anyagot zsákokban, valamint ömlesztett formában értékesítik. Az égetőműbe csupán a nem komposztálható szerves hulladék kerül, mint az ágak, a gallyak vagy a karácsonyi fenyő, illetve a lomtalanításból származó faanyag.

A levegő befújásos irányított komposztál a leggyorsabb

A komposztálóterület mellett fekszik a szelektív válogató épülete és a külső raktározási terület.
Biatorbágyról is ide érkeznek a teherautók az összegyűjtött zsákokkal, amit közvetlenül a válogatóépület elé ürítenek. Egy jármű vegyesen gyűjti a szelektív hulladékot, vagyis egy autóba dobják a műanyagot és a papírt is. Sokszor hallottam és olvastam már, hogy nincs értelme a válogatásnak, mert úgyis a szeméttelepre kerül, hiszen egy autóba rakják. Ez óriási tévedés, a szelektívet minden esetben válogatják a telepen, csupán gazdasági és környezetvédelmi megfontolásból gyűjtik egyszerre.

Hegyekben áll a válogatni való 
Értem, ez rendben, de akkor felvetődhet a második kérdés, miért kell a lakosoknak külön rakni a műanyagot és a papírt, ha együtt tömörítve szállítják. Erre is van ésszerű magyarázat. A szelektív válogatás már a begyűjtéskor kezdődik, vagyis csak olyan hulladékot visznek el, ami újrahasznosítható, és ennek látszódnia kell. Ezért kötelező áttetsző zsákba raknunk a szelektívre szánt műanyagot. A kukásnak jogában áll otthagyni azt, ami nem hasznosítható.
Hogyan zsákoljuk?
A 20 köbméteres kukásautó 80 köbméternyi hulladékot képes elszállítani, mivel magában összetömöríti a szemetet. Azonban a nem kilapított és így visszazárt PET palackkal ő sem bírózik meg. Ha nincs megfelelően előkészítve a hulladék, akkor előfordulhat, hogy csupán 1 tonnát tud elszállítani 3-4 tonna helyett.
Tehát minden esetben vagy préseljük, vagy tapossuk laposra a palackokat, és úgy csavarjuk vissza a kupakot. 
Ritka pillanat, éppen áll a szallag
A válogatóépületet 1995-ben építették, amikor még csak 14 településről gyűjtöttek, és kizárólag szelektív szigetekről. Ma már 64 településen házhoz mennek, így a kézi válogató nehezen boldogul a mennyiséggel, hiába dolgozik 18-20 fő három műszakban, két válogatósoron. 2017 áprilisáig még a büntetés-végrehajtási intézetből is hoztak dolgozókat, de mostanra már csak saját munkatársaik tevékenykednek. A Közép-Duna Vidéke Hulladékgazdálkodási projekt keretében a közeljövőben egy új, gépesített válogatómű fog épülni, ami jelentős előrelépés lesz. Most csupán a vashulladékot emeli ki egy elektromágnes, minden más kézi munkával történik. Miután a válogatószalagra lapátolják a vegyes szelektívet, a szalag mellett hat dolgozó emeli ki a különböző szekciókat, mint az alumínium italos dobozt, a papírt (karton és vegyes), a fóliahulladékot (natúr és vegyes), a PET palackot, a HDPE, vagyis háztartási tisztítószeres flakont, valamint a társított csomagolást, azaz tejes és üdítős dobozt.
A válogatott szekciókat külön ketrecekben gyűjtik, és ha összegyűlt belőlük egy bizonyos mennyiség, elkezdik bálázni. A bálázógép automata, először összezúzza, majd tömöríti és dróttal összeköti.

A feldolgozott PET bálák

A válogatás után minden esetben jelentős a maradék. Ezek azok az anyagok, amik nem kerülhettek volna bele. A válogatási maradék mennyisége nagymértékben függ attól, hogy honnan érkezik a hulladék. Egyértelműen a legrosszabb a nyilvános sziget és a legtisztább a zsákos gyűjtés. Sajnos, sokan nem tudják, mi is kerülhet a szelektívbe. Most már én is tudom, hogy magam is dobtam már bele olyasmit, ami nem oda való. Fontos, hogy a papír mellett kizárólag tiszta csomagolási műanyag adható le, vagyis a háztartásban előforduló egyéb műanyaghulladék nem. A gyerekjáték, a kerti bútor, a háztartási eszköz, a szőnyeg, a textil, stb. nem kerülhet bele, hiába készül műanyagból. Figyeljünk oda, és ne adjunk felesleges munkát a kézi válogatóknak, mert a szelektíven nem feldolgozható anyagok növelik a válogatási maradék mennyiségét. Jelenleg, ha a fele kiválogatható, akkor már nagyon jó az arány.
A válogatási maradékot vagy égetőműbe, vagy a lerakóba szállítják.

A válogatási maradék, aminek nem szabadna a szelektívbe kerülnie

A margarinos doboz esete
Anyagát tekintve minden feltételnek megfelelnek a margarinos, a tejfölös és a joghurtos poharak, de a benne maradt ételmaradékok miatt sajnos szelektíven nem feldolgozhatók. Senkinek sem kell a szennyezett margarinos doboz, válogatás után eladhatatlan. Jelenleg tehát a vegyes háztartási szemét közé kell kidobnunk az ilyen dobozokat. 

2017 őszén a Depónia Kft. elindította a csomagolási üveghulladék gyűjtését is. Ez Biatorbágyon évi négy alkalommal történik. Sajnos, az üvegek, befőttesüvegek zöme már nem betétdíjas, így sok háztartásban halmozódik az ilyesmi. Elszállítani nincs hova, és a szelektívbe nem dobható, mert a válogatószemélyzetnek sérülést okozhat, így ez az új lehetőség nagy segítség a háztartásoknak.
A válogatott, bebálázott szekciókat, az üveget és a komposztot egy darabig a telephelyen őrzik, majd értékesítik. Jelenleg a cég feladata az értékesítési csatornák felkutatása is. A feldolgozóipar igénye viszont rapszodikus, például pár éve még fizettek a használt autógumiért, de ma már azért kell fizetni, hogy valaki befogadja. A habosított műanyag csomagolóanyagokat hónapokig tárolják, míg sikerül megfelelő helyre szállítani. A veszélyes anyagok ártalmatlanításáért pedig a normál hulladék árának többszörösét kell fizetni. A legkönnyebb az alumínium értékesítése, de például a papíripar is sokkal válogatósabb mostanában.

Balra a bálázott, elszállításra váró HDPE, középen az aluminium, jobbra a PET 

Biatorbágyon az elmúlt pár évben többször változott a szolgáltató, ha másban nem, a nevében. Jelenleg a számlákat a Nemzeti Hulladékgazdálkodási Koordináció és Vagyonkezelő Zrt.-től kapjuk, de a konkrét munkát a Depónia Nonprofit Kft. végzi. Felvetődhet a kérdés, hogy miért kell 50 kilométert autóztatni a szemetet, amikor közelünkben több lerakó is működik. Ahogy Czentár Ottótól megtudtam, a megoldás a hatékonyságban keresendő. Ugyanis a néhány településes közszolgáltató nem biztos, hogy tudja vállalni a feltételeket. A megfelelő szolgáltatót közbeszerzési eljárás keretében választják. A területi integrációt követően sokkal gazdaságosabb, hatékonyabb lehet a gyűjtés.

Fenntartható hozzáállás, hogy minden területen amit lehet, újra kell hasznosítani. Most a szelektív arányának növekedésével elindult egy folyamat. A cél, hogy 2020-ra a települési hulladék csupán 1/3-a kerüljön a lerakóba, 2023-ra pedig semmi. Ezt a nagymamám megoldotta a hetvenes években, nekünk is menni fog.

Hasznos linkek:



(2018. 03. 22. - Égő Ákos)